Milyenek a horvátok?

A horvátok természetesen európaiak: a közlekedésben a jobbra hajts érvényes, az emberek üdvözléskor kezet fognak (sokszor megcsókolják egymást, a férfiak is), a fiatalok igazi szenvedéllyel hódolnak a nyugati divatnak: a fiúk márkás farmerben, fekete pólóban, menő napszemüvegben hódítanak, a lányok inkább éheznek, semmint hogy a tavalyi divat szerint öltözködjenek. És persze nagyon mediterránok is: szénfekete haj, parázsló szemek (az olaszokkal, illetve a görögökkel való évszázados vérkeveredésnek köszönhetően), erőteljes gesztikuláció (integetnek egymásnak, átkiabálnak az úton és fel a harmadik emeletre), felfokozott érzelmek, eltúlzott féltékenység jellemzi őket. Sokszor hangosak és nyersek, az éttermekben például az elfogadható zajszintet a szomszédos Olaszországéhoz mérik.

A  sport rendkívül nagy szerepet játszik a horvátok életében.  A politikai tüntetéseken összesereglett tömegekkel csupán a zágrábi Dinamo vagy a spliti Hajduk meccseinek nézőszáma versenyezhet. Nehéz szétválasztani a nemzeti érzés és a sport érzelmi szálait. Néhány híres sportoló – a futballista Davor Šuker és Zvonimir Boban, a teniszcsillag Goran Ivanišević, illetve újabban a síelő Kostelić testvérek egyesek szerint tettek annyit hazájuk külföldi elfogadtatásáért, mint az összes diplomata, író és énekes együttvéve....

Horvátországban a barátság mindig életbevágóan fontos volt. Pillanatok alatt kötődnek sokszor életre szóló barátságok és egyéb kapcsolatok. A horvátok sokkal több időt töltenek el barátokkal, ismerősökkel, mint mi. Nagyon vendégszeretők. A vendég a vendégségben semmit sem csinálhat, teljes körű kiszolgálásban lesz része. Ha mosogatni próbál, a házigazda személyes sértésnek veszi. Ezen kívül végig kell kóstolnia a háziasszony főztjét. Ha a szomszédasszony csak egy pillanatra ugrik is be, a legkevesebb, amivel megkínálják: egy csésze gőzölgő török kávé...
 
A pontosság nem bír akkora jelentőséggel, mint minálunk, a várakozás nem jelent nagy gondot. Mindenki egyfolytában késik, mert tudja, hogy úgyis megvárják, és késik, mert közben fontos intéznivalója akadt: ő is éppen várt valakire...
 
A zágrábi és tengerparti városok fő találkozóhelye a korzó – vagyis sétálóutca, mely húzódhat a romantikus pálmafás parton is. Itt gyűlik össze nap mint nap a helyi aranyifjúság. A kávéházi kultúra elválaszthatatlan része a horvátországi városok életének. A tengerparti teraszos kávézók munkaidőben is tömve vannak – nemcsak turistákkal! – a bárok és zenés szórakozóhelyek pedig esténként zsúfolódnak tele. A kávézót kavanának nevezik, a kafić inkább bárszerű – mindkettőben kapható szeszes ital is. A záróra éjfél körül van.
 
A gyerekek mindig a család központjában vannak, őket mindenki szereti, babusgatja, kényezteti. A szülők és a nagyszülők gondolkozás nélkül feláldozzák kényelmüket a fiatalabb generációért. Így gyakran a gyerekek igen későn nőnek csak fel, a gyerekkor eltarthat a 30. születésnapig is...
 
A hagyományt és illemet tekintve az anyákat, nagynéniket illeti a legtöbb tisztelet, az egyedülálló vagy elvált nőket, leányanyákat a legkevesebb. A horvátok voltaképpen anyajogú társadalomban élnek, mint ahogy egy régi dalmát közmondás is mondja: žena drži tri kantuna od kuće (a ház négy sarkából három az asszony vállán nyugszik).
 
Régi és új (paraszti-vidéki, illetve ipari-városi életmód) együtt él, Kelet és Nyugat együtt hat ebben a hihetetlenül izgalmas, változatos országban. Fedezzük föl együtt!
Milyenek a horvátok? Milyenek a horvátok? Milyenek a horvátok? Milyenek a horvátok? Milyenek a horvátok?